1. rész

A Föld egy másik bolygó letörött darabja?

Pár héttel ezelőtt az újonnan induló Tarot tanfolyamon kellemes eszmecsere alakult ki Atlantiszról és az ehhez kapcsolódó álláspontokról. Arra gondoltam, hogy körbejárom egy picit ezt a témát, és írok róla pár dolgot a blogba. Azonban, ahogy elkezdtem a kutatást az ember eredetével kapcsolatos írásokat találtam, melyek eszembe juttatták azokat a ritka beszélgetéseimet édesapámmal, amelyek ezzel a témával függtek össze, illetve egyáltalán a Föld, vagy az univerzum keletkezésével.

Jól tanultam az iskolában, és abszolút el tudtam mondani, amit a tankönyvekből tanultunk, hogy mikor jelent meg az első ember a Földön, mit tanultunk az univerzum keletkezéséről stb.

Mindig azt mondta, hogy van egy hiányzó momentum, van egy hiányzó kapocs.

Ugyan vallásos család voltunk, de soha nem erőltette, hogy ez a hiányzó kapocs akár Isten, vagy bármi más energia lenne. Az emlékem ezekről a beszélgetésekről az a misztikus érzés, ami ilyenkor a hatalmába kerített.

A könyvek szerint az emberi civilizáció nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdődött. Kb. ebből az időből származnak azok a sumér feljegyzések, amelyek a legősibb írásos forrásnak számítanak a bolygónkon, és amelyek olyan eseményekről számolnak be, melyek évmilliókkal ezelőtt történtek, valamint arról a fordulatról, amely 450 000 éve következett be.

A sumerekről csak annyit, hogy olyan ismereteik voltak, amelyeket ma még nem tudunk megmagyarázni a tudomány eszközeivel. Ismerték többek között a bolygókat, azok méretét, lefestették a külsejüket. Később a NASA műholdak igazolták ezeket a feltevéseket.�

Tudták, hogy a Föld tengelye a Nap körüli keringésének síkjához képest 23 °-os szögben hajlik el, és azt is, hogy a Föld forgástengelye maga is elmozdul és 25920 év alatt egy egész kört ír le.�

Felfoghatatlan ez a tudás, különösen azon adat ismeretének a birtokában, hogy az éjszakai égboltot 2160 évig kellett volna folyamatosan figyelni ahhoz, hogy megállapíthassák, hogy a Föld tengelye elhajlik. ?

Mózes Kr. előtt 1250 körül írta a Teremtés könyvét. Ezek a sumér táblák azonban még kétezer évvel korábban íródtak, de gyakorlatilag ugyanarról számolnak be, mint a Biblia első fejezete.

Beszélnek itt Ádámról és Éváról, tartalmazza minden fiú-és lánygyermekük nevét, és az események sorát.

De menjünk még egy kicsit visszább az időben, ne aprózzuk el….képzeljétek el, hogy több billió évvel ezelőtt vagyunk.��

A sumerok a Naprendszerünkben eggyel több bolygót ismertek, mint mi ma. A babiloniak ezt a bolygót Marduknak, a sumerek pedig Nibirunak nevezték. Keringési iránya ellentétes volt a többi bolygóéval, és minden 3600 évben haladt keresztül a Naprendszerünkön. Megérkezése mindig nagy eseménynek számított.�

Az egyik holdja azonban egy ilyen alkalommal nagyon közel került a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő Tiamat nevű bolygóhoz, és a felét leszakította az ütközés során.�

A Tiamat leszakadt részét a fő Holdjával együtt pályájáról kilendítette, ezáltal a Vénusz és a Mars körül kezdett el keringeni ez a része. Ez a mi Földünk.

�A többi millió darabka pedig a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroida övezet.�

A Nibirut a Nefilimnek nevezett tudatos lények lakták, akik 3-4,8 m magasak voltak és hosszú életűek, kb. 360000 földi évnek megfelelő kort értek meg.

/ A Bibliának kb. 900 változata létezik a világon, jóformán mindegyikben beszámolnak az óriások létezéséről, és több helyen Nefilimnek nevezik őket./

450 000 évvel ezelőtt az általuk lakott bolygón légköri gondok adódtak, melyet a tudósaik úgy akartak megoldani, hogy arany részecskéket juttatnak az ózonrétegbe a�Nap káros sugarainak megszüntetésére.�

A megnövekedett arany mennyiség beszerzésére indítottak expedíciót a Földre, és mivel ismerték az űrutazás technikáját, ezért egy csapatot küldtek ide.

A bányászokat 12 vezető irányította, egyikük volt Enlil, akiről még fogunk hallani a történetünkben.

A bányászat egészen addig zajlott, amíg ki nem tört egy lázadás köztük kb. 200 000 évvel ezelőtt.�

A vezetők úgy oldották meg ezt a helyzetet, hogy elhatározták, hogy kiválasztanak egyet a Földön létező életformák közül. Ezt nem tudjuk a leírásokból pontosan, de valószínű egy emlősfaj lehetett.�

Majd ennek az emlősnek a vérét összekeverték agyaggal és egy Nefilim férfi spermáját ezzel a két alkotóval egyesítették, majd a kiválasztott 7 nőbe ültették.

Tehát az emlős DNS-ét, valamint a saját DNS-üket használták fel egy új életforma megteremtéséhez.�

Igazából a valós szándékuk az volt, hogy rabszolgákat hozzanak létre, akiknek egyetlen feladata volt az arany bányászata, mellyel a számunkra, az ember számára idegen bolygón biztosítják az életet.

Azon a helyen, Afrika dél-nyugati részén, ahol ez az arany kitermelés folyt az iratok szerint a régészek aranybányákra bukkantak, melyek több 100 000 évesek voltak.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mire kellett az ősembernek az arany, ami a lágy fémek közé tartozik, és a gyakorlati felhasználásra a homo sapiens túléléséhez alkalmatlan.�

Először hét emberi csecsemő született meg így, köztük Ádám és Éva. Majd ezzel a módszerrel még számos utódot hoztak létre, akiket Gondwana szigetén helyeztek el. Ezek az emberek azonban mind terméketlenek voltak.

Egy kicsit kalandozzunk el az akkori Afrika északi részére, ahol a városok gyorsan fejlődtek, és csodálatos kertek vették körül őket. Ezeknek a kerteknek a gondozására a déli rabszolgákból áthelyeztek csoportokat, Évát és Ádámot is, akik kiemelkedő munkát végeztek a kertekben.

Enlil és fiatalabb fivére, Enki összetűzésbe kerültek egymással. Hatalmi harcuk következménye lett, hogy

Enki, akinek a neve azt jelenti, hogy kígyó, elment Évához és elmondta neki, hogy Enlil azért nem akarja, hogy az emberek egyenek a kert közepén álló fáról, mert akkor a Nefilimekhez hasonlóvá válnak.�

Meggyőzte Évát, hogy egyen a tudás fájáról, amely a sumerek szerint sokkal többet jelentett, mint pusztán egy dualisztikus szemléletmódot, a jó és a rossz ismeretét. Megadta azt a képességet, hogy utódokat legyenek képesek világrahozni…

 

V. Kati