Az elmúlt hetekben elkezdtem összeállítani egy új anyagot a szabad akarat témakörében. Szeretnék most pár gondolatot megosztani, és ha érdekel ez a téma várlak szeretettel a hamarosan induló – Szabad akarat műhelyen.
A mai ember foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy szabad akarattal rendelkezik.
De valóban így van? Vagy pedig a mindent kontrollálni akaró, önmagát a gondolataival és a testével azonosító elme, vagy nevezzük egónak, de akár énképnek, becsapja magát, és tévesen értelmezi ezt a fogalmat.
De nemcsak, hogy tévesen értelmezi, hanem nem is jó helyen keresi a szabadságot. Önmagán kívül helyezi, feltételekhez köti. Ragaszkodásai a különböző hitrendszerhez sokszor a lázadás, az önfelszabadítás illúzióját hozzák, de a belső békét, a belső csendet nem keresi.
Az igazságot figyelmen kívül hagyja. A szabadság nevében háborúkat indít, és elhiteti tömegek millióival, hogy szabad akaratukból harcolnak népük, nemzetük, vagy földrészük felszabadításáért, szabadságáért.
„Az igazság, őszinteség felszabadít” /Biblia/
De hogyan valósítsa meg ezt a ma embere, aki a külsőségekre figyel, és többet akar mutatni kint, mint ami bent van? Vagy ha nem is többet, de mindenképpen mást.
Önmagát különböző elvont eszmékkel, az azokért folytatott harccal azonosítja, vagy egy olyan identitásképe van, amit nem biztos, hogy ő alkotott. „Dehát most ez divat, ez a trendi, ez más, mint a fölöttem lévő korosztály elképzelése…. tehát nem lehet rossz”– vonja le a következtetést.
Ez az ember vajon rendelkezik szabad akarattal?
Mondjátok meg ti…
A szabad akarathoz különböző irányzatok különféleképpen állnak.
Több irányzat hirdeti az eleve elrendeltséget.
A kvantumfizika szerint minden részecske tartalmaz minden információt. Egymás elektromágneses mezején keresztül kapcsolatban állunk és befolyásoljuk egymást. Ebből következik, hogy döntéseinket nem szabad akaratból hozzuk.
Más álláspont szerint viszont a szabad akarat, önmagunk felszabadítása elérhető, ha megszabadulunk a múlt terheitől, feldolgozzuk azokat a transzgenerációs mintákat, amelyek meghatározzák az életünket.
Életem során különböző területeken dolgoztam, de gyakorlatilag mindig emberekkel foglalkoztam. Azt tapasztaltam, hogy volt köztük olyan, aki képes volt felvállalni önmagát, felelősséget vállalni a döntéseiért, azok következményeiért. És volt olyan is köztük, aki egyáltalán nem akart dönteni, és egyáltalán nem akar felelősséget vállalni semmiért. Volt köztük olyan is, aki ugyan meghozta maga döntéseit, de az már nem foglalkoztatta, hogy ez hogyan hat a környezetére, másokra.
Persze! Hiszen nem vagyunk egyformák– érhetne egyből kritika.
Ez pontosan így van, nem vagyunk egyformák, és nem is vagyunk képesek egyformán felvállalni azt a felelősséget, amit a szabad akarat valódi megélése jelent. Vagyis önmagunk felszabadítását, a belső csend megtalálását, és ennek a belső nyugalomnak a kiterjesztését a világba, a világra.
Ha azt elfogadjuk, hogy magunk választjuk a sorsunkat, akkor ebből a szempontból van, aki nagyobb teret hagyott magának, hogy élje a szabad akaratát, mások viszont egy egész keskeny ösvényt választottak.
És, ha magunk választjuk a sorsunkat, meghatározzuk az életutunkat- bár lehet, hogy ez nem azon a szinten történik, ahol a ma embere ragaszkodik a szabad akaratához–, akkor mégis mondhatjuk, hogy létezik bennünk egy isteni minőség, nevezzük megint szabad akaratnak, ami feljogosítja az embert, hogy mindig dönthet másképp…
Legutóbbi hozzászólások